Reggel és este

Balatoni meleg, reggeli csendes tárgyak és esti felhők.

Körbe-körbe

Voltunk vasútmodell-kiállításon, kevés fénnyel, állvány nélkül, gyerekre figyelve közben, úgyhogy egyáltalán nem volt "jól megnézős" fotózás. Újra belenéztem Parkel Kompozíció könyvébe és kegyetlen, mennyire nem látok én még úgy, ahogy akár az alap arányokat vagy egyensúlyt magyarázza. Pedig milyen egyszerűnek tűnik.

Red girl

Hm, el kell mennem valamilyen táncos-balettos eseményre fotózni. Van a test-kifejezésben valami földöntúli. Számomra több, mint a természetfotózásban. Persze, vágyálom csak, hogy jó képeket csináljak, de álmodozni kell, nem is csak lehet... :)

Ez a kép is...



Egyszerre áll, mert éles és függőleges és egyszerre mozog, mert életlen és kilendült. Egyszerre feszes, mert feszül a ruha és tudja az ember, hogy az izomban is kell, de egyszerre nyugodt, mert a lendítés után vagyunk, valami felső holtponti helyzetben. Egyszerre egyszínű, mert piros a háttér, a ruha, a padló és a haj is, de egyszerre sokszínű, mert sehol nem olvad össze mással, sötét és világos, piros és piros. Egyszerre nőies, mert hosszú hajú, a jobb keze lágyan tartott és a ruha miatt is, és egyszerre erős is, férfias, mert határozott a bal keze és az alakja nem birtokba vételre csábít, hanem dermesztően túlmutat önmagán.

Nehéz az emberekkel

Remek helyet találtam, vagyis embert, vagyis fotókat, vagyis olyamit, ami tetszik nekem, vagyis olyat, ami bennem is megvan, különben nem tetszene... Onna kezdve, hogy “...emészt a munka. Az a munka, amely nem engedélyez önmagán kívül semmit.” addig, hogy "...önmagukhoz visszavezetni az embereket, egy pillanatra, ez minden jelen ember dolga."

Itt:

Technika

Rá kellett, hogy jöjjek arra, hogy milyen gyatra fényképész vagyok. Nyilván egy hónapnyi kattintgatás után senki nem lesz ász, de azért csalódtam magamban. :D Hétvégén volt lehetőségem fényképezni eseményen előadást, tömeget, személyeket is, de olyan sablonos, egysíkú beállítások készültek, hogy na.

Szép kis nap #2

Még ilyet! Még ketté kell vágnom a postot. Mi lehet a gondja, tán a sok képet nem bírja megjeleníteni? Érdekes. (Utóbb már bosszantó, mert ezt sem jeleníti meg jobban. Mindegy, már így marad, nem szép, de valószínűleg nem számít, hogy most egy oldalon kevesebb bejegyzés lesz.) Szóval imhol a Call it a Day antológiáról összedobott gyors véleményem második része.


Szürreális volt ez is kissé, de a koncepció volt olyan erős a mondanivaló szempontjából, hogy élvezhető legyen, hangulatban meg gondolatban is tudjon adni.


Klassz rajzok, egyszerű ötlettel, ez az a kategória nálam, amikor egyszerűen feldobják a labdtát és rajtam múlik mit hozok ki belőle - nem magyarázza túl a dolgokat, de könnyen elgondolkodtat.


Ez is klassz, hétköznapi, egyszerű rajzokkal, elvarratlan szálakkal a végén. Persze nem kell mindent lekerekíteni, csak úgy tűnik ehhez jobban hozzászoktam gyermekkorom amcsi filmjei miatt.


Ez klassz volt, érdekes megközelítéssel a végén. Végülis egyetlen gondolat lerajzolása három oldalban, semmi körítés.


Ez kicsit döcögött a végén, legalábbis elsőre nem értettem, de klassz ötlet, finom, hangulatos rajzokkal.


Na, ez totális csőd volt részemről, tanárként erre azt írnám, hogy értékelhetetlen, persze lehet, hogy inkább azt kéne, hogy érthetetlen.


Ez is finom volt, nyomasztó, de érthető, játékos és komoly.


Na, ez a fekete-fehér festményeivel nagyon megfogott, tud rajzolni, nagyon az ember.


Értelme, ha van, akkor nagyon kortárs lehet, nekem nem sikerült megtalálnom.


Baromi ötlet, de semmi több, jó kivitelezéssel. Sokat nem hagy az olvasóra.


Ez is illik egy füves utazáshoz, de kifutása, vagyis hogy hova visz, mit adhat, hát, azért kérdéses. Kerek, de introvertált.


Jaj, ez nagyon kellemes volt, valahogy a ritmusa meg az olvashatósága felüdített a sok elvont után. A végén persze odacsap ez is, de sokkal jobban tudtam kapcsolódni.


Ez nagyon klassz lett, méltó a címlapképhez. Mozgalmas, tartalmas, többrétegű, látószög-szélesítő, könnyed, kifejező rajzokkal.


Ez is nagyon kifejező, ötletes, igazi szorongós-sérült személyiségtükör.


Itt a képek hangulata vitt el mindent, az elején eléggé keresnem kellett a képek közötti kapcsolatot is. De a hangulat azonnal megüt.


Á, ez nagyon durva ötlet, könnyed tálalásban, simán átgyalogol mindenen. Tök jó.


Finom, egyenes, kedves, a rajz és a képregényesítés is.


Ezt mintha már láttam volna és annyira nem vett meg, mert ölég hosszan jut el a csattanóig. Meg ez a rajzstílus sem az enyém. Képregénynek tök jó, csak nekem nem bejövős.


Ez klassz, nagyon egyedi nézőponton keresztül meséli el a csattanót, jól belehelyez a másik bőrébe.


Ezen a sakkozóson nem tudtam mit lehet érteni, hacsak magán a táblán nem történnek dolgok (a vége állást nem értettem).


Ez is inkább kortárs képzőművészet képregényesítése, sokat nem tudtam vele mit kezdeni, szokatlan volt, értelmezni meg kb. 19 féle képpen lehetne, ahogy egy piros pacát rózsaszín háttér előtt egy kiállításon beszélgetve.


Ennek a csattanója annyira szubjektív volt, hogy nem esett le. Lehet, hogy a Nap és a nap szavának keverése? De az külföldiül nem hasonlít...