Gerinc

Ez is esti, utolsó eszembejutós helyzet, azt hittem jobban sikerül, mondjuk kisérletezni lehetne rajta biztos, az árnyékokat biztos lehetne variálni. Egy fény-árnyék ötletalap talán.

Önportré

A látszóteres lecke miatt kísérleteztem még ezzel a dologgal, és talán még van ötletem, hogy hogyan lehetne kihozni még belőle többet, de szerintem én már nem sokkal többet tudnék hozzá tenni.



Az alapkoncepció az volt, hogy megoldjam a leckét, aminek a címe: "önportré arc nélkül". Volt több ötletem, de ez a tükrös valamiért megtetszett. A leadott képen (itt látható) végül négyszer is látszom, pedig csak kettő képre számítottam. Az előtérben szemből, aztán a tükörben hátulról, persze elég kis és életlen részekben. De az obiban is tükröződik az arc, sokkal élesebben, két felületen is. Viszont pont azért, mert több visszaverésre is alkalmas rétegen megy ott keresztül a kép, nem nagyon hiszem, hogy azt a kicsi alakot élesíteni lehetne.



Nyöző mondta, hogy ki lehetne takarni a hátteret és derítőlappal az arcra több fényt tenni. Ezt próbáltam, de a 60x80 cm-es lap nem takarja ki az egész képet, amit a domború lencse képes összehozni. Ráadásul kihívás megcsinálni egy manuális lencsével, közgyűrűvel úgy, hogy előre belőjem, hogy az élesség hol legyen, aztán odaüljek... Úgyhogy itt ezzel meg is álltam, ezzel kicsit koncentráltam a kis portréra, sokkal jobban ki van így emelve (ez egy fekvő kép volt és most a magassága lett az eredeti rövid oldalának hossza) és az is tetszik, ahogy a közgyűrű miatt elfolyik a gép kontúrja.

Három pötty

Egyszerű téma. komoly kihívás jó képet alkotni. Ezt pedig nehéz megkerülni, ha naponta foglalkozom vele, mert valahogy összeérnek a dolgok, nem mindig újrakezdődnek.

Ez azért tetszik... álompillanat

Az eredeti címe szerintem eléggé illik hozzá, a naplemente is álomszerű kissé és a pillanat sem valóságos. Persze, tudni, hogy ugrás közbeni pillanat, de az érintés, a nemlétezőhöz hozzáérés ott van benne nagyon. Nekem. Innen jött a kép: Kálló Péter.

Az étel útja a kanálig

Krumplifőzelék és sült kolbász.

Kezdemények

Válámi ván, dé ném áz igázi! Igen, ez tökéletesen illik ide. Kezdtem végignézni a még nem kirakott fotózásokat és nagyon szegényes a kínálat. Veszem elő azokat, amikről azt gondoltam, hogy, na, ez biztosan sikerült valahogy. De annyira gagyik, hogy csoda. Valami forma volt ott. De hogy hogy nyúlok hozzá? Mit csinálok vele? Halálos sejtés szinten van a dolog. Mindegy, kirakom ide, mert most ez van, ilyen szinten űztem decemberben.



Az elsőnél nagybátyám régi Renault 4-esére nosztalgiáztam. A fal sokkal sárgább volt, de szerintem így egy kicsit retro-barna lett, ez jobbnak tűnik.

A másodiknak lehetne a címe, hogy hajnalban az állomáson. Nem az igazi, túl sok és túl kevés.

A harmadik pedig egyszerűen életlen.

Időutazás

Rájöttem, hogy egy éve van meg a fényképezőgép. Néha nem árt visszanézni, ez most ilyen. Amúgyis éppen mostanában gondolkodtam azon, hogy elkezdjek egy 365 napos projektet, ez most tényleg jó alkalom lett volna erre. De lecsúsztam róla. Mert 30-án fényképeztem vele először, de az már elmúlt három napja. Úgyhogy ennyi késéssel indul a maraton. Amikor ez eszembe jutott este, akkor az órát láttam meg - miért ne lehetne ez? Kíváncsi leszek mi jön majd ki ebből, amikor idő kevés és gyorsan kell kreatívnak lenni. Szerintem csak jó lehet... :)



Ebből konkrétan nem láttam meg most a feldolgozásnál a jó alapanyagot, jellegtelen dolog, talán ez a legtöbb, amit ki tudtam hozni belőle. Ja igen: akkor minden nap az előző nap készültet rakom fel.