Eljött a 250. edzés is, majd elmúlik a többi is, mint az élet, ez már csak így van - néha hogy kapálózik az ember és mennyire saját univerzumának tekinti, amit a valóságból felfog... Az volt az érdekes, hogy soha ekkora dilemmával nem jöttem még edzésre, ami inkább a munkahelyi állapotnak köszönhető, mint a döntésképtelenségnek. Mert azzal, hogy eljöttem, persze mégis döntöttem, és utólag jobb lett volna talán, ha nem jövök (hanem dolgozom), de ismerem magam és tudom, hogy nem ért volna ANNYIT AZ a munka, amit ez idő alatt végeztem volna. :)
Szóval jubileum és ünnepség helyett hétköznapi izzadás. Az viszont megint kiderült (tán nem véletlenül a kerek szám alkalmával), hogy ha nem gyakorlok sűrűn és megszakítás nélkül, akkor nagyon lassan fejlődöm.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Egy elég hasonló szitu alakult ki az egyik KGS játszmában, mint a Csiki kupán Zsófival, vagyis két viszonylag nagyobb csoport küzdött az éle...
-
Tegnap leadtam a három képet, amit a Lehel-csarnokos pályázatra szántam, próbálom elengedni gondolatban a helyzetet, kiváncsi leszek a kiáll... -
Ritka szerencsés alkalom volt, hogy egy szép, régi kisautó verőfényben és közelben, engedéllyel a fényképezésre álldogáljon, úgy, hogy időm ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése