Runners bonus

Kedves nekem ez a sorozat, írtam róla korábban, remélhetőleg nemsoká megjelenik nyomtatásban a második kötete is. Az Archaia kiadóval Sean Wang nem járt jól a jelek szerint, mert a kiadó működik, de a beharangozott füzeteket nem jelentették meg - online folytatja a történetet, úgy látszik neki is fontos ez a sorozat.

Ami apropót adott a posztra, az a blogján közzétett bónusz oldal, azon is annak a jele, hogy milyen gondossággal, beleéléssel, törődéssel alakítgatja a háttereket, egy épület-külsőt, a díszleteket. Talán ez is átjön valahogy olvasás közben, kicsit kerekebb, befogadhatóbb, koherensebb, átélhetőbb az egész nagyon is vizuális történet. Irigylésre méltó.

(Kipróbálok egy új képkirakási módszert: bannerra kattintás után látható a teljes kép. Múltkor a Terror-os bejegyzés olyan szarul nézett ki a nagy képekkel és a kevés szöveggel, hogy ez jutott eszembe.)

katt!

Hangulat

Milyen hangulat van egy edzésen? Többször mondta Balázs, főleg fegyveres gyakorlatoknál, persze viccesen, de nyilván van alapja, hogy "csináld úgy, mintha egy szamurájfilmben lennél". Többször eszembe jutott, hogy egy régi, "éles" vívóiskolában mennyit gyakorolhattak, milyen hangulat lehetett ott, ahol harcra készültek - és hogy mennyire más ma.

Ma viszont nagyon jó volt a gyakorlás szempontjából, hogy valamennyire elkapott ez a hangulat, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy nem más kötötte le a figyelmemet, hanem a technika, pontosabban, hogy eljussak a célig. Lehet, idő kérdése csak, hogy ez összeálljon, felépüljön, hogy a cél legyen a fókuszban, a másik mozgásának irányítása, a "győzelem" elérése. Mint egy céltáblán, az legyen és maradjon középen, a többi pedig körülötte: a testrészek irányítása, az erőátvitel helye, a távolság tartása...

Meglepődtem rajta, milyen koncentrálttá vált ettől az egy óra, amit ott töltöttem, természetes állapot volt, nem olyan, amit kívülről néz az ember, vagy egyfolytában gondolkodik és erőlködik, hogy mit kéne csinálni. Gyanítom, hogy Józsi hangulata, természetessége és kellett hozzá. Ez persze nem jelenti azt, hogy jól álltam volna akár, csak hogy kezdem jól érezni magam. Ja, csak idő kérdése, ez igen nagy igazság... :)

Stat

No itt az ígért aikido edzés-statisztika. nem mintha lenne haszna bárki számára, maximum abban, ha konkrétan érdekli, hogy mikor jártam edzésre, vagy hogy alakult ez nálam. Magamnak-blogba elfér.

2005 októberében voltam először a Somogyi Béla utcában edzésen, aztán a következő évben egész lelkes voltam. 2007 szinte nulla volt, összesen 18-szor voltam edzésen, alárendelődött ez Andris születésének. Azóta csak javulok, 2008-tól évente 44, 53 és az utolsó lezárt évben 77 edzésem volt.

Idén már 43-nál járok és a havi, illetve heti átlag is idén a legmagasabb: 6,6 és 1,9. Tavaly volt egy kérdésfelvetésem, mert nem tűnt túl hatékonynak, hogy ritkáén járok. Ha el akarok érni valamit, akkor gyakrabban kell, legalább heti kettő, de inkább három. Ez bevált, azon a szinten túljutottam, hogy ne tudjam lemásolni, amit látok, legalábbis nagy irányokban.

Tavaly voltam először edzőtáborban, az durva volt a 2 órás napsütötte tornatermi edzéseken, tegnapelőtt ezt a fajtát már sokkal jobban bírtam, tervezem Pécsre augusztusban és nemsokára vizsgázni is. Természetesen a legnagyobb gondom az izgalom lesz.

Néhány szám az eddigi öt és fél évről. Összesen 300 edzés, átlagosan havonta 4 edzéssel, hetente kevesebb, mint eggyel, évent pedig 43-mal (idén pont most tartok ennyinél úgy, hogy január teljesen mikaradt a tüdőgyuszim miatt). A legsűrűbb hónapban 11 edzés volt, a legtöbbet a júniusokban voltam, a legkevesebbet a februárokban - éve eleje gyengébb, az év vége erősebb, ez érdekes.

Sokaféle szemüveggel lehetne még nézni, de nem bonyolítom jobban. Ha így haladok tovább, semmi nem ment meg attól, hogy szép lassan kinőjem a fokozat nélküli aikodoka státuszt és mondjuk 10 év múlva már danos legyek. Talán a legkritikusabb az eséstechnikám és a suwari waza, meg hogy egyáltalán elmenjek viszgázni.

Szöveg

Hogy ez mekkora szöveg!

"A photographer wishes to share what he sees by capturing it into an image. So there are no superior or inferior photographers, but only unique photographers."

(innen)

Vizsga

Nos, a holnapi fehérvári edzőtáborra esik a 300. edzésem. Jövő héten majd leírom ide is a statisztikát, meg az eddigi statisztikai történetét edzéseimnek. Ma viszont tanulságos vizsga volt reggel.

Egyrészt azért, mert nagyon jó döntést hoztak Balázsék, másrészt azért, mert láthattam, hogy simán elkezdhetnék vizsgázni, csak rendesen ott kell lennem, elég vagyok hozzá. Az viszont kikerülhetetlen, hogy nyugodtan és a nevek és a hozzájuk tartozó technika pontos ismeretének birtokában legyek. Be legyen gyakorolva, hogy mi micsoda. Ez a legfontosabb. Úgyhogy elkezdem a vizsgázást.

Kötés

Nem is emlékeztem, hogy ilyen sok buddhista oldalú megközelítése van ennek az esszé-sorozatnak, de nem baj, csak én épp nem gondoltam ilyesmiről írni. Csinálni sokkal jobb. :)

Szóval a kötések. Ja, hát nem egy játszma ezen fordul, hogy vajon hozzá tudom-e kötni a kígyómat egy másikhoz, vagyis megmenekül-e a mindent eldöntő csoport. Ez varázslatos folyamat egyébként, ahogy nyomás nehezül több pontotn az emberre, amiből kibontakozik valami egészen más és egy reménytelen csoport megél, átváltoztatja a helyzetet.

Az meg még nagyon is nehezen megy, amikor jobban járok, ha lemondok egy kötésről, hogy a kikényszerített, vagyis inkább felajánlott vágást kihasználva előnyöm legyen a feláldozott kőből. Ez is amolyan szélesebb látókör kérdése - nem egyféleképp gondolkodni.

Az utolsó bekezdést ahogy elolvastam, viszont igazat kell, hogy adjak Todd-nak: a játékban ezt könnyebb gyakorolni és belátni, pedig az életre is igaz: többet nyerhet az ember azzal, hogy elenged valamit, mintha meg akarná tartani.

Központ

Múltkor Józsi megkérdezte, hogy "most hol vagy?" - mutatom neki, hogy ott, ahol fogja az uke a csuklómat, kettőnk között. "És hol kéne lenned?" - mutatom neki, hogy a saját középpontomban.

Ez mondjuk elgondolkodtató, hogy minek kéne ott lennie. A saját középpontomnak? Gondolom annak igen, mert akkor tudok biztosan mozogni. A kettőnk középpontjának? Ezt nem tudom. A súlypontnak biztos nem, de a mozgás erőpontjának lehet... Vagy a figyelmemnek? Ja, ez is talán a saját stabilitásommal van összefüggésben. Vagy azzal, hogy hova fejtek ki erőt...

Néha jönnek ilyen pillanatok, amikor egészen más nézőpont is bekerül a képbe és sikerül másképp átélni az egészet. Ha például a saját középpontomra figyelek és (mellesleg) csinálva a technikát, ez marad a figyelmem központja, ezt irányítom, nem a másik kezét vagy a saját karomat, az hát... egészen más fíling. Gyanítom az elméletet legalábbis ki kéne próbálnom...

És még egy

9 kyu-ssal hozott össze a randomgenerátor, de szerintem erősebb volt. Ez is különleges meccs volt, nem tudom, hogy pontozással ki nyert volna, ő feladta. Többször cseréltünk területet, keringtünk egymás körül, biztosnak hitt csoportok haltak el vagy éledtek fel, nagyon jó volt. Kihívás is, inspiráló küzdelem.

De azt hiszem, ez különleges nap volt a játszmák szempontjából, nem gyakran lesz ilyen, sem a gyakoriság, sem a minőség szempontjából... :)

...sgf...

Ko-ko

Hihi, még egy igen szoros játszma (másfél pontos), olyan (nem biztos, hogy profi módon kijátszott) ko-harccal, sőt kettővel is, ami többszörös ko-helyzet volt... Nekem legalábbis nagyon érdekes, nem mindennapi helyzet volt.

...sgf...

Leadás

Tegnap leadtam a három képet, amit a Lehel-csarnokos pályázatra szántam, próbálom elengedni gondolatban a helyzetet, kiváncsi leszek a kiállításra. Amúgy emg jó lesz látni (ha átmegy az előzsűrizésen), a saját képeimet kiállítva. Reggel a foto.hu-s üzletbe mentem, akik hírdették magukat 1 órás, 750 forintos 30x45-ös előhívással, de a várandós hölgy még csak nem is sajnálkozott láthatóan, amikor közölte, hogy olyan már nincs, csak másnapra lehet. Akkor megfordult bennem, hogy le sem kéne adni, időt és pénzt is spórolhatnék... Egy kolléga ajánlotta a Pálvölgyi boltot a Westend-ben, ami még közel is van a csarnokhoz. Elég volt email-en elküldeni, amikor pedig elmentem értük, volt keretük is, egy 20 percig el is molyoltam ott a pultjukon (megengedték), a beleapplikálással, sőt még a papírvágójukat is odaadták. Tök normális, segítőkész hozzállás, a képeknek is szép színük lett ránézésre és a szolgáltatás időtényezője is nagyon okés volt. Duplája ugyan (1300), de benne van. Na, imhol a képek.


"Csarnok utca"


"Kezek"


"Adni és kapni"

Fél pont

No, kipróbálom a játszmanézegetőt. Volt ma egy finom játszma, fél ponttal kaptam ki. Ilyenkor érezni, hogy milyen finom feszültség lehetett mindkét oldalon - mert azért a puszta "véletlen" (ami egyébként nem létezik) talán nem elég ehhez. Mindketten követtünk el hibákat és egyetlen, többször is rendelkezésre álló, egyszerű hétköznapi lépéssel meg is nyerhettem volna. Bár akkor már nem lenne ennyire érdekes. :)

...sgf...

Trailer

Az alábbi videó rendes trailer, nincs már határ képregény és film között szinte, a zene, az animációk... Ja: a DC nagy dobását reklámozza, nem is értem hogy írhatták a CA-n, hogy kiszivárgott video, amikor ennyire hatásvadász.

Egyébként nekem is ez volt eddig az érzésem: na, neki lehet állni gyűjteni. Nem kell tudnom semmit, jöhetnek a havi kalandok, nincs magyarázatra szoruló félmondat, nincs kiesett idő... Persze nagyon igaza is van ennek a Chris Sims-nek, amikor azt mondja, hogy "They (mindenki más) come off like salesmen pitching a product, he (Morrison) seems like a guy excited about storytelling. And that's what makes me excited about comics."