Múltkor Józsi megkérdezte, hogy "most hol vagy?" - mutatom neki, hogy ott, ahol fogja az uke a csuklómat, kettőnk között. "És hol kéne lenned?" - mutatom neki, hogy a saját középpontomban.
Ez mondjuk elgondolkodtató, hogy minek kéne ott lennie. A saját középpontomnak? Gondolom annak igen, mert akkor tudok biztosan mozogni. A kettőnk középpontjának? Ezt nem tudom. A súlypontnak biztos nem, de a mozgás erőpontjának lehet... Vagy a figyelmemnek? Ja, ez is talán a saját stabilitásommal van összefüggésben. Vagy azzal, hogy hova fejtek ki erőt...
Néha jönnek ilyen pillanatok, amikor egészen más nézőpont is bekerül a képbe és sikerül másképp átélni az egészet. Ha például a saját középpontomra figyelek és (mellesleg) csinálva a technikát, ez marad a figyelmem központja, ezt irányítom, nem a másik kezét vagy a saját karomat, az hát... egészen más fíling. Gyanítom az elméletet legalábbis ki kéne próbálnom...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Egy elég hasonló szitu alakult ki az egyik KGS játszmában, mint a Csiki kupán Zsófival, vagyis két viszonylag nagyobb csoport küzdött az éle...
-
Tegnap leadtam a három képet, amit a Lehel-csarnokos pályázatra szántam, próbálom elengedni gondolatban a helyzetet, kiváncsi leszek a kiáll... -
Ritka szerencsés alkalom volt, hogy egy szép, régi kisautó verőfényben és közelben, engedéllyel a fényképezésre álldogáljon, úgy, hogy időm ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése