No, úgy látszik sikerült valamilyen fontosabb alapelvre rátalálni, amiben érdemes és tudok is fejlődni: az invázió, vagy a nagy területek megtorpedózása. Egy joseki-vel kapcsolatban olvastam az egyik fajta nekem mindig is problémás megnyitással kapcsolatban, hogy annak biz az a célja, hogy megvetve az egyik lábunkat a szélen, középre utat törjünk. Ami a nagy területet rögtön kisebbé teszi. Nyilván az időzítés meg más is fontos, nem lehet bármikor nekiesni ilyen "behatolási szándékkal" a másiknak.
Az alábbi játékban nagyjából sikerült megcsinálni (fehérrel voltam) ezeket a felszabdalós dolgokat, a bal alsó részen olyan nagy terület készült, hogy csuda. Volt veszteség bőven, de úgy látszik, a végére mégis jobban észnél voltam feketénél (elég rémisztő, vicsorgó farkas volt az avatar-ja a japán játékosnak, gyorsan is játszott, tört előre mint egy éhes vad).
A számolásig nem bíztam benne, hogy felém billen a mérleg, de végül egész komoly nyereség volt, pedig még át is néztem a területeket. Szóval most kifelé jövök a vesztes sorozatomból, úgy látszik sikerült lépni egy kis lépcsőt ezzel a moyo-ra figyeléssel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Egy elég hasonló szitu alakult ki az egyik KGS játszmában, mint a Csiki kupán Zsófival, vagyis két viszonylag nagyobb csoport küzdött az éle...
-
Tegnap leadtam a három képet, amit a Lehel-csarnokos pályázatra szántam, próbálom elengedni gondolatban a helyzetet, kiváncsi leszek a kiáll... -
Ritka szerencsés alkalom volt, hogy egy szép, régi kisautó verőfényben és közelben, engedéllyel a fényképezésre álldogáljon, úgy, hogy időm ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése