Lépés

Szintlépés, előre lépés, fellépés, meg ilyesmi. Közben kezdő lépés, mert ugye elméletileg mindig van hová fejlődni, az új területeken pedig kezdőnek is lehet számítani. Legalábbis ahogy Suzuki írja: "Az örök kezdők szelleme sokra képes, a kitanultaké csak kevésre."



No, végigcsináltam életem első aikido vizsgáját, mától 7 kyu-s aikidoka vagyok! :) Öröm, öröm. Érdekes volt, ahogy izgultam és nem bírtam uralkodni rajta, gyanítom valami egész mély oka lehet az önértékeléssel, a világban levéssel kapcsolatban... Egyszer majd elgondolkodom rajta. Egyébként sima volt, bár gyanítom, hogy közel nem szép vagy hibátlan, de megfelelő. Ennyi most elég ettől a naptól, akármennyire megszokta az ember a "többet-jobbat-messzebbre" hozzáállást, erre most nagyon jó gondolni.



A poén az, talán nem véletlen, hogy ma léptem át a KGS-en 8-ról 7 kyu-ra (a kezdeti nagy ingadozások és hosszú 8k-s játszmasorozat után). Hiába nem jött össze a 11.11.11-i vizsga, ahogy először terveztem, most mégis megünnepli az "univerzum", vagy legalábbis én benne, hogy megvolt valami kézzelfogható lépés.



Régebben azt gondoltam, nem kell vizsga. Most tényleg olyan, mint amikor felérek egy lépcső (EGY lépcső) "tetejére", kicsit másképp is látja a dolgokat, nem véletlenül készült fel és jegyezte meg a tananyagot, kicsit pedig húzza még feljebb is. Talán még a közösséghez is közelebb hoz, igazodik az ember ehhez a rendszerhez ilyen módon is.