2011. december 13., kedd

Szép vereség

Ez pediglen a szép vereség, amit csak fél ponttal vesztettem el, ráadásul a végén még ott volt egy pont nekem, vagyis megnyertem, de ez ebben az esetben tényleg mindegy volt.

Az volt a legérdekesebb, hogy éreztem, hogy ez jó játék, már a közepe előtt. Azt nem tudom eldönteni, hogy azért éreztem jónak, mert érezhető volt, hogy tudásban és figyelemben, hozzáállásban hasonló emberek vagyunk, akik játszunk és így a játékban fontos dolgok a két oldalról egymást segítik... és így mindketten jó érezzük magunkat. Végülis azért, mert a másiktól ilyen impulzusok érkeznek.

Vagy csak az én hozzáállásomon múlik, máson nem? De nem hinném. Játékról játékra tud változni, amikor többet játszom egymás után, inkább múlik a játékosokon, a légkörön, mint csak az én oldalamon. És már játszma közben érződik, a végén pedig ehhez igazodik a másik viselkedése (és az enyém is): kellemetlen, nálam is "rossz" játék végén lelépés, vesztés helyett feladás, udvariatlanság. (Nálam idegesség, bosszankodás.)

Node, jöjjön egy nagyon kellemes hangulatú, élvezetes játék.

Jut eszembe: talán az határozza meg (a szépséget), hogy az agresszív/passzív hozzáállás potmétere mennyire hasonló a két oldalon? Agresszív-agresszív páros vagdalkozik, többször fordulhat a terület-uralom, csoportok veszhetnek, sok vágás és kergetőzés... Agresszív passzív erőtlen vereség, lesöprő győzelem. Passzív-passzív? Kényelmes, taktikán múló játék, amikor nem merünk betámadni, kockáztatni...?

2 megjegyzés:

teszt valami szöveg animált: pizición: https://online-go.com/api/v1/games/58562113/apng/58562113-247-257-1500.png?from=247&to=257&fr...