Nem is tudom mi a jó szó erre, amikor egyszerűen nem is a játékra figyelek. Otthagyok egy csoportot meghalni, mert "jaj, csak sikerüljön oda raknom, ahova akarok". Hihetetlen, nem is játék ez már, csak valami kényszeres lépkedés, nem figyelek a másikra. Na ilyenek mennek mostanában. Feketével voltam.
Vagy annyira necces volt, hogy valami nagyot amúgy is fel kellett áldoznom?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Az XKCD megint átrajzolta a kereteket, amik a rajzlapon vannak, szó szerint is és kreativitás tekintetében is. Úgy látszik valami miatt érde... -
Egy elég hasonló szitu alakult ki az egyik KGS játszmában, mint a Csiki kupán Zsófival, vagyis két viszonylag nagyobb csoport küzdött az éle...
-
A számok önmagába forduló okán lehetne leginkább lecsúsztatni ezt a témát és a belefeccölt nettó kb. két munkanapnyi időt, amit Laci úr bízt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése