Távtartás

Tachi-dori-t gyakoroltunk már másodszor egy héten belül, valószínűleg amiatt, hogy a többiek danvizsgára készülnek és nagyon kellemetlen volt tapasztalni, hogy milyen pontatlan, nehézkes ahogy csinálom. Furcsa mód azok a gyakorlatok, amikor a kardélre támasztom a tenyerem, sokkal jobban ment.



Arra jutottam, hogy azért, mert így a karjaimmal kapcsolatban több dolog meg van határozva. Egyrészt az, hogy milyen messze tartsam őket és ezt a távolságot rögzíti is. Másrészt az, hogy a kardot a testemhez képest valahogy könnyebben és gyorsabban vagy határozottabban tudom meghatározni, hogy merre mozogjon, ezért ha ezen keresztül vezetem a kezeimet, valahogy az egész technika sokkal jobb érzésű lesz (belülről nézve persze). Folyamatosabb is, hatásosabb is.



Nyilván nem véletlenül említi az összes oktató szinte, akivel találkoztam, hogy "mintha kardot húznál ki", vagy "mintha karddal vágnál". Lehet, erre gyúrnom kellene, vagyis a kezembe kardot képzelni.