Legutóbbi, szabadnapomon délelőtt megint Gödön voltam. Egyáltalán nem éreztem tartalmasnak a fotózást, talán azért is mert ugyan itt voltam év elején is és fantáziátlanul nem láttam újat, de talán azért is, mert tudtam, hogy több idő és talán jobb hely is kellene ahhoz, hogy meghaladjam a saját szintemet természetfotóban. Nem hinném, hogy annyi időt szánnék rá valaha is. Emögött viszont inkább döntés van, mint kényszer, mert izgalmasabb már számomra egy csendélet vagy egy portré, mint egy madárfotó. Lehet, ez majd megint megváltozik egyszer.
Elhagyni nem hinném, hogy fogom, mert jó bandukolni és molyolni a levegőn, nem tud veszteni a fontosságából a természet. Sőt. :)
Most végre összehoztam egy olyan egymásramásolós fa-képet, amikor körüljártam a magányos fát és a 17 képet kicsit variálva egymásra raktam, úgy, hogy a vége egy álomszerű, nem valóságos fát mutat. Érdekes lett.
Ezek meg a rostán fennmaradt fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése