Igen, valószínűleg ez az utolsó bejegyzése ennek a blognak. Ki tudja, egyszer talán újraindulhat a képregényes életem, de ezt most nem látom.
Füles és kockás, aztán a Kandi lapok, Pókember és Batman, aztán vége egy ideg, 2006-ig. Akkor aztán kinyílt a csipa és sokminden bejött. Nagyon értékes időszak volt, mély, táguló világ, vizuálisan és tartalmilag is.
Most mindent eladok, ezeket tartom meg: Nausicaa, Best of Spirit (Eisner), Fun Home, Tükörváros és talán az Első év. Ennyi.
Kösz mindent.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Egy elég hasonló szitu alakult ki az egyik KGS játszmában, mint a Csiki kupán Zsófival, vagyis két viszonylag nagyobb csoport küzdött az éle...
-
Tegnap leadtam a három képet, amit a Lehel-csarnokos pályázatra szántam, próbálom elengedni gondolatban a helyzetet, kiváncsi leszek a kiáll... -
Ritka szerencsés alkalom volt, hogy egy szép, régi kisautó verőfényben és közelben, engedéllyel a fényképezésre álldogáljon, úgy, hogy időm ...
És meg lehet kérdezni, mi az oka? Undor? Utálat? Érdektelenség? :) Én már nagyon régóta alig olvasok képregényeket, de odáig még nem jutottam el, hogy megszabaduljak a gyűjteményemtől (bár az, hogy gyűjtemény, erős túlzás). Van egy-két szerző, akinek még mindig kíváncsi vagyok a dolgaira, de a nagyja hidegen hagy. Sajnos.
VálaszTörlésMeg lehet tudni. Nem utálat, érdektelenség az lehet. Leginkább az, hogy rájöttem, hogy ha hozzá sem nyúlok, másra meg kéne pénz és nincs igazából más bevételi forrás, akkor ezektől praktikus megszabadulnom.
VálaszTörlésUgyan úgy "szeretem" őket, mint amikor megvettem, öröm, csodálat, rájuk nézni és visszaemlékezni milyen élmény volt olvasni és nézni őket, de mivel már nem veszem a kezembe őket, olyan, mintha bankjegyek sorakoznának a polcomon és nem nyúlnék hozzájuk, miközben kéne másra a pénz.