Életem legjobb mozdulata

Nem hittem volna, hogy ilyen eljön majd - ebből is látszik, milyen kishitű vagyok - ráadásul pontosan "eddigi" életem legjobbja lenne, de az már nem hangzik olyan jól.



A mai edzés nagy megértése az volt, hogy erősen kiviláglott, hogy a lábamat külön mozgatom a felsőtestemtől. Nagyrészt. Ez gázos, mert a mozgás egyik legnagyobb hatékonyságát pont a lábakon (sarkakon) keresztül lehetne elérni. Így viszont hiába erőlködök a karommal, csak bénázás lesz belőle. Nem hiába téma olyan régen, hogy a csípő milyen fontos a mozgásoknál, onnan kell kiindulnia az erőnek, nem a karokból. A csípő meg a lábakon nyugszik. Én meg a kezemmel próbálom elérni a kibillentést. :) Amúgy is kéne egyedül gyakorolnom, anélkül azt vagy sokkal lassabb, vagy semmilyen a fejlődésem. Ezt a koordinációt meg pont lehetne.



Ami viszont király volt, pont akkor, amikor Zoli erre rávezetett, Tibivel az utolsó 2-3 kota-gaeshi nagyon jól ment. Hullámoztam, vittem magammal, folyamatosan. Amúgy is felpörgetett az első gyakorlat, ami inkább bemelegítés, mert folyamatos kibillentést, vezetést gyakoroltat úgy, hogy az egyik csuklót fogja az uke, azon keresztül irányítjuk őt, de a sikerült kota-gaeshi nagyon feldobott. A poén, hogy amikor látom, hogy Zoli jön csekkolni, hogy mit csinálunk, persze mindig rosszul sikerül éppen, bármi is az. :)



Szóval volt egy nagyon jó élményem ma reggel.