Többet képpel, mint

Saját blogolvasási szokásaimra rácsodálkozva eztán kevesebb szöveget és több képet posztolok. Ez ugyan nagyszájú kijelentés, mert eléggé halott ez a kockásítás részemről, dehát majd kiderül, hogy akarom-e ezt csinálni. Nem igérek, azt nem kell betartani. Most két francia blogger megosztott képei kapcsán írok. Röviden.

Az egyik neve Thierry Martin és a ceruzarajzaira csodálkoztam rá (itt).


Ez pl. azért hozott lázba, mert olyan hatásosan osztotta fel és mutatja meg a teret, hogy rögvest bele tudtam képzelni már az útvonal láthatósága miatt egy kép-sorozatot, hogy merre fut, vagy hol bújuk el, vagy hogyan ülrözik, vagy hol téved el... Kuckós is, hangulatos. Varázslat, ha így veszem, mégpedig így jött most.


Ennél is hasonlóan brutális hatású a térbeliség, de az, hogy mellette ott vannak az autómoakettek, az még egy réteg plusz hangulatot rárak, nem tudom, tutira elfogult vagyok, de szereintem ez így is gyönyörű. :)


Ez nem tudom, hogy borító-e, de ez a szigetesen megrajzolt kiemelt-részletek, talán méginkább megdolgoztatnak, mintha ki lenne töltve közöttük a tér. Önkéntelenül kapcsolatot épít a semmiben lebegő dolgokkal az ember, nagyon ott van a hangulat is, ráadásul eltérőek és ebből keveredik valami új, de úgy, hogy megmarad a kávéző székének, meg a hangosreklámos kocsinak is a saját hangulata is. Persze nem lebegnek, nagyon plasztikus a színekkel és az árnyékokkal, de mégis ott van a "be nem rajzolt papír", mint az agyam által berajzolandó hely.

Alább pedig egy másik figura rajzait sűrűn posztoló blog, ő Jean Giraud (Moebius).

További komment nélkül brutális, érdekes, hatásos, változatos rajzait válogattam ide.

A tánc világnapja

Az elején megijedtem, hogy nincs elég fény, teljesen kint vagyok a lehetőségek határain kívül, de rájöttem, hogy még van olyan beállítás is, hogy ISO... :) A végére teljesen szabadnak éreztem a helyzetet, variáltam a zársebességgel is, bár olyanok nem igazán sikerültek, amikor sikerült volna elkapnom álló részeket elmosódó képen. Fanniékat nem fotóztam, Ildi amúgyis kivolt a sok kattogtatástól, legalábbis őt nagyon zavarta. Felállni nem igazán tudtam, nem akartam nagyoskodni, mert láthatóan nekem volt egyedül teleobjektív a gépen, a profik ilyet ide nem hoztak. Szóval fejek mögül, fix helyről sikerült túllépnem az 1100-adik képet, most ideöntöm, ami fennmaradt a rostán. Tényleg nem könnyű meglátni mi a jó, sokszor elcsesztem a keretezést, fölösleges fekete háttér volt csak a fele képen, és volt olyan is, ami meglepően jól sikerült (legalábbis nekem), pedig nem számítottam rá. Szóval egyelőre a "vak tyúk is talál" kategória játszik. :)






















Ez nagyon tetszik, nem is tudom hogy sikerült ilyen szimbolikusat elkapnom. :)

Máriabesnyő

Ez még a gépszerkezet egy hetes korában készült, csak elfeledtem felrakni. A Gödöllő melletti lelkigyakorlatos ház kertjében készült - mégis ez volt az első kiruccanása a gépnek, nem a tegnapi séta. A végén két itthoni sárgabarack-virág.












Ez az első megvágott kép, kapásból, 5 másodpercnyi nézegetés után vágtam meg. Kíváncsi leszek idővel hogyan fogom értékelni - halálosan másképp látom (ítélem meg) később a képeket. Jó lesz az a kompozíciós könyv, ad valami tudományt a komponáláshoz. Elvenni meg csak nem fog. :)

Hazai dolgok

Eddign nem mentem el kifejezetten sehova olyan céllal, hogy akkor oda fotózni megyek, pedig terveztem már pár helyet, de ami késik nem múlik. Egyelőre csak otthon, a kertben és most először egy Andris-sétára vittem el az apparátot. A Dunakeszi sínek melletti töltéseken bóklászunk, az jó hely, egy pici zöld és még piknikezni is lehet. Amit még ki kell derítenem, az az, hogy miért változott úgy meg a zöld szín a képeken az automatából manuálisba áttérés után (az első sétás kép alább, még automata beállításokkal ment).






Ennél a kompozíciót próbálgattam, vajon hogy mutat legjobban, hol legyenek a képnek a szélei?




Ez olyan jó kis mosoly, kár lenne kihagyni. Minap olvastam egy Szipál idézetet, miszerint valmi 90% a részesedése a jó portréképben a fényképész és a modell kommunikációjának. Itt egyelőre Ildi kommunikál velem, én még annyira el vagyok foglalva az állítgatással. :)


Na, itt még elég élethű a zöld, lejjebb már nem.





Ennél meglepődtem, hogy ilyen hatásos beállítása lehet a síneknek és a nagyállomás eleji lámpáknak, pedig nem először járok errefelé.

22-es

Már harmadik szerdán kerül elő a 22-es jo awase és előző alkalommal újra kellemesen csalódtam magamban, ami most nem azt jelenti, hogy jobb lett, mint amire számítottam, hanem rendes csalódás volt, de mégis jól esett, mert azért elég lényeges dolgot mondott Balázs: ne olyan legyen mint egy tánc, amikor már számítok a következő lépésre, hanem mint egy harc.

Hát ja. Tele van az edzésnaplóm olyan bejegyzésekkel amik arra vonatkoznak, hogy mit kéne javítani, leeht, kéne egy statisztikát csinálnom, mi fordul elő a leggyakrabban. De brutális feladat gyorsnak lenni, életszerűnek, nem csak egy betanult koreográfiának és még pontosnak is, reálisnak, nem csak tessék-lássék csinálni. Persze ez nem panaszkodás.

Most jött elém viszont egy gós kép, amin pont ez a mindent uraló harc látszik - egy cím-játszmát állnak-ülnek körül láthatóan feszült testtartással. Gyönyörű. Nem szokás, de ide rakom a képet.

Manuális

A legfontosabb dolog, ami történik most a géppel kapcsolatban, hogy intenzíven barátkozom a manuális móddal és egész könnyű, egy kis gyakorlás után. A képek közül nagyot ritkítok a gépre másolás után, jó lenne a Lightroom-mal meg a PS-sel is közelebbről megismerkedni - bár igazán jó témákat még nemhogy nem találtam, de kihozni valamit is belőle... egyelőre max. a véletlen műve.