Namostakkor

Mi a fene van? Megfájdult és egyre szarabb a térdem. Már szinte bicegek, erősen kétséges, hogy az edzés segít rajta vagy sem. A gó játszmákat sorra vesztem, a KGS rangom egy fél kyu-nyit zuhant, úgy, mint eddig még nem. Napszél tevékenység? Tavaszi fáradtság? Változások jönnek, ez az elrugaszkodás jele és nemsokára sokkal jobb leszek?



Ez a hullámzás egyébként mindenben látható, mintha lenne egy megtorpanás a lépcső meglépése előtt. Sőt, ez az észrevett megtorpanás ad plusz motivációt.



De van valami más is a levegőben, mintha szünet kellene a játékokban. Mintha a lényeges elemek a mennyiség miatt kiesnének a kezemből. Aztán lehet, hogy egyszerűen csak nem vagyok elég jó ahhoz, hogy tovább fejlődjek és többet kéne valamit gyakorolnom. Ez így szó szerint igaz lehet az aikido-ra is. Állandó igény, hogy a jo gyakorlatokat otthon is nyomjam, hiányzik bizony az elmélyült gyakorlás, annak is megvannak az előnyei, önreflexió, ilyesmi.



A gép elleni játéknál is azt vettem észre, hogy elég messze vagyok attól, hogy pontosan végigszámoljam a helyzeteket. Egy KGS játékos azt mondta, hogy az élet-halál harcok gyakorlása aranyat ér.



Az mondjuk érdekes, hogy egy olyan időszak után zuhanok most, ami kifejezetten ígéretes volt. Nyertem sorban, erősek ellen is. Most pedig fordítva. Talán az is benne van, hogy elbíztam magam. Lehet, vissza kéne vonulnom, mert motiváció sincs ilyen kudarcoknak kitennem magam. Erőltetni azt, amit most produkálok, csak úgy, hogy nekiülök és nem igazán változik sem a hozzáállás, sem az, hogy gyakorlok-e valamit, sem az eredmény, hát nem sok értelme van. Ja: ha egy eszköz nem válik be, mást kell keresni.



Amúgyis fejlesztenem kell a belső kontrollt, az pedig azzal jár, hogy erősítsem a befelé irányuló figyelmemet. Az automatizmusok régóta tudatosultak már, ideje úrrá lenni rajtuk.

Gyakorlat

Egy Őrs Vezér téri és egy Westend tetős lövöldözés eredménye ez az ötlettelen pár kép. Az első tisztára mint egy szocialista képeslap.

135/2.8

Amikor megjött ez a "Super Carenar", aminek most éppen akad a rekesze, de 2.8 fölé nem hinném, hogy mennék, pont az a haszna az egésznek, szóval amikor megjött, akkor próbálgattam, milyen a mélységélessége. Közgyűrűvel is.

Rekesz kísérlet

Még az egyik fotósuli estén jutott eszembe az a kérdés, amikor a három alap-fogalomról beszélgettünk (záridő, rekesz, ISO), hogy mia a tök lehet, ha egy képen belül a rekesszel variálunk. Hát, kiszámítható a dolog, egyrészt a nagy rekesznél készíthető fénykarikák, másrészt az élesség szempontjából, de azért érdekes volt megcsinálni.



Az első három ugye a karikákra ment rá, érdekes hatása van a kombinált képen a többszörös, karikából sokszögbe átmenő alakzatoknak, nyilván tárgy-fényképezésnél lehet érdekes, mert a manuálisan tekerendő rekeszgyűrű leginkább mozdulatlan dologhoz jó.



Az élességnél az első kettő (nagy és kis rekesz) kép után azért van még kettő kombinált (változó rekesz), mert rájöttem, hogy nagy rekesznél több fény jön be, ezért nem reális, vagy egyensúlyos, ha az egyes rekesz-értékeken egyforma időt hagyom nyitva a zárat: nagy rekesznél kevesebbet, kicsinél többet kell, hogy az úgy kapott kép egyenlő fényt vessen a szenzorra.



Nincs ötletem mikor kaphatnak ezek az elemek komoly szerepet, elég ritka lehet az ilyen, talán valamilyen eleve homályos tárgyú képnél, vagy ahol a láthatóság főszereplő valahogyan és arra van hatással ez a cucc. Mindegy, csinálni és kísérletezni jó volt.

Gyerekes

Nem is tudom mi a jó szó erre, amikor egyszerűen nem is a játékra figyelek. Otthagyok egy csoportot meghalni, mert "jaj, csak sikerüljön oda raknom, ahova akarok". Hihetetlen, nem is játék ez már, csak valami kényszeres lépkedés, nem figyelek a másikra. Na ilyenek mennek mostanában. Feketével voltam.

Vagy annyira necces volt, hogy valami nagyot amúgy is fel kellett áldoznom?

...sgf...

Erős koncentráció

Találtam a koncentrációról egy elég erős koncentrációt igénylő írást, egy mondhatni, hullámokat vető írásokat közlő blogon (itt), ami pont arról az erőlködésről szól, amit az utóbbi napokban a veszteségeim legyőzésére fordítottam. Sikertelenül.



Mert ugye nem is az erőlködés a kulcsa a helyes koncentrációnak (a helytelent szerencsére többnyire érzem én is), ahogy Scaligero szövege mondja (nem tudom honnan, de ismerősnek tűnik a neve): "Feszültség és intellektuális erőfeszítés mindazonáltal nem-tudatosan jelen lehet, a nyugalom és tudatosság ellenére, és akadályozhatja az Erő valódi megjelenését."



Attól tartok olyan írások ezek, amik azért köröznek egyazon téma körül több rárepüléssel, mert szavakkal pontosan leírni nem lehet, ami a lényege az ilyen gondolatoknak: "Az ember képes igazán és tudatosan gondolni egy tárgyat, oly mértékben, amennyire önmagáról megfeledkezik a tárgyban." vagy: "A gondolkodás, amelyet oly intenzíven akarunk, hogy már nincs szükség arra, hogy akarva legyen, igazi létével ajándékoz meg: kinyilatkoztatás lesz."



Sok sikert magamnak!

Agyatlanság

Múlt héten több 4-6 kyu-s ellen nyertem. Na jó, legalábbis volt pár erős rang-különbség elleni jó játék, amit akár azért, mert egy kicsit jobban figyeltem, akár szerencse miatt (ami nem létezik), nyertem. Az eredményben az összeszedettség volt a jó, nem a nyerés ténye, de erről már beszéltem, hogy jó volt a játék. Ezen a héten sorra vesztem a játszmákat. Agyatlanságnak tűnik...



Második ránézésre is, mert mintha képtelen lennék annyira is koncentrálni, hogy az életeket megszámoljam és brutálisan nagy csoportokat vesztek, óriási pontszámmal kapok ki. Megnéztem a bioritmusomat, és szerencsére erre ráfoghatom a dolgot, legalább ez bejön: az intellektuális állapotom most a lejtő alján van. Az érzelmi magasan, amit érzékelek is, költők idézeteinek tudok örülni - határozottan érzés-telítettebb állapotban vagyok, mint korábban.



Hogy ilyenkor mit lehet csinálni? Talán több időt hagyni az agynak. Ami nem megy úgy, mint máskor, lehet, hogy lassabban talán sikerül. És mi a helyzet az intuícióval? Nem bízom benne, bár ki tudja. Volt most egy erősebb influenza is, ami tompulttá tett erősen, az is lehet, hogy ennek a hatása érződik még. Majd elmúlik. Még az is lehet, hogy az aikido edzések kimaradása is rátesz egy lapáttal. Elmés mondás, egy amolyan életbölcsesség-gyűjteményben olvastam: akármilyen is a helyzet - meg fog változni.